Valójában nem most történt, már majdnem 3 éve, hogy Jamboree, a terápiás kutya eltávozott az örök vadászmezőkre. Most néztem meg újra a 2005-ben készült terápiás összeállítást, melyben Jam és gazdája, Vadász Anett nagyon sokat segítettek. Eszembe jutott az is, hogy az első konferencia előadásom során Jam mellém lett állítva, hogy oldja bennem a stresszt. Aztán az a kép is beugrott, mikor Anettékkal, három gyermekével és Jammel a Margit-szigeten sétálunk. Képek, emlékek, amelyek az évek alatt egyre jobban elhalványulnak. Úgy döntöttem, ha megkésve is, de elkészítem ezt a rövid összeállítást, hogy aki megnézi, tudja, hogy volt egyszer egy kutya, aki szeretetteljes, bohókás volt, és terápiás kutyaként dolgozott…
Lassan vége a télnek és ujjlefagyás nélkül kirándulhatunk. Aki szereti a természetet, a friss levegőt, a kutyázást összekapcsolni egy kis kihívással, annak figyelmébe ajánlom a teljesítménytúrákat. Ha jól körülnéztek a lehetőségek között akkor találhattok olyan kiírásokat is, melyekben a kutyák is kapnak emléket. Ilyen a Dél-Börzsöny Kilátások, ahol a kutyás indulók kutyái ruffwear ajándékot kapnak.(http://www.bthe.hu/index.php/component/jevents/icalrepeat.detail/2011/03/20/59/52/del-boerzsoenyi-kilatasok)
A kutya több, mint egy élőlény, melyet magunk mellé fogadunk és jó esetben haláláig életünk részévé tesszük. Mintha bemennénk a boltban, választanánk egy stílusunkhoz illő ruhát, majd abban a megfelelő tevékenységet végeznénk. Hiszen estélyiben nem fogok sportolni és sportnadrágban nem fogok színházba menni.
A kutya fajtáját teljesen mértékben mi válasszuk meg. Valakinek csak a fajtatiszta, jól ellenőrizhető családból származó eb elégíti ki igényeit és vannak, akik egy menhelyről kikerült lelki sérült kutyával is boldog teljes életet képesek élni. Egy kutyával nagy szerencsénk van, hiszen nem csak a küllem, a fajtajelleg alapján mutathatjuk ki rajtuk keresztül magunkat, hanem különleges közös tevékenységeket is végezhetünk együtt. Egy kutyával nem azért kezdünk szánhúzásba, cani crossba, agilitybe, dog dancingbe, munkakutyázásba, segítő kutyázásba, mert egyik nap a kutyánk úgy nézett ránk, hogy ezt szeretné, hanem azért mert nekünk embereknek lett kedvünk ahhoz, hogy ebben a tevékenységbe kipróbáljuk magunkat. A kutya egy nagyon sokszínű lény, ennek köszönhetően, egyéniségünk kifejezésére, újabb és újabb ajtókat nyithatunk meg rajtuk keresztül.
Talán sokaknak ismerős az iskolákban gyakorolt engedelmességi vezényszavak öröm és elengedettség nélküli gyakorlása. Az engedelmességi gyakorlatok, melyek nem csak egy vezényszóból állnak, hanem több perces koncentrációt is igényelnek, néhányunknak nagy kihívást jelentenek.
Ekkor az ember általában mindenféle kifogással és magyarázattal rukkol elő, hogy valójában ez neki miért is nem fontos és végül feladja a kisérletezést, hogy ebben az ágban is eredményesen szerepeljenek.
Én is ezek közé tartoztam. A terápiás munkában annyira együtt tudtunk dolgozni, hogy szinte már kitalálta a gondolataimat, viszont a mechanikus, idomítás alapú tanulás során folyamatos kudarcot vallottunk.
Aztán a S.O.S. Mentőkutyás Egyesületen keresztül megismerkedtem Simó Gergely módszerével és megváltozott minden. A kutya humánus képzése olyan mértékben sikert aratott a kölyökkutyáimnál, hogy a két felnőtt kutyámnál is ezzel folytattam a gyakorlásokat. Ezeket a gyakorlásokat talán a filmekben és reklámokba látható idillikus képpel hasonlíthatnám össze. Várja, akarja, szinte táncolunk és élvezi…ez az igazi.
Ennek köszönhetően Vespa 8 évesen letette a BH1-es vizsgát aPesterzsébet – Kapitánypusztai Kutyaiskola és Sport Egyesület-nél. Itt megjegyezném, hogy az iskola nagyon pozitív számomra, bár csak egy hónapja látogatom. Segítőkészek, toleránsak…csak ajánlani tudom.