A kutyás oktatás aktív résztvevője a kiscica

Kutyás oldal, emiatt soha nem is említettem kiscicát. Kiscicát pár hetesen csontsoványan biciklizés közben találtam a szántóföldön. Keservesen nyávogott és a gerincén számolni tudtam a csigolyákat. Beletettem az elülső bicikli kosaramban és hazaindultam vele. Gondoltam féreghajtom és arra a kis időre, míg valaki örökbe nem fogadja nálunk lehet. Féltem, mert Fidel egy igazi macskagyilkos természetű. Fidel valamiért elfogadta, hogy hazahoztam azt az apró macskaszagú kis vernyogógépet, és meg sem próbálta bántani. Rendbe szedtük, meghizlaltuk, majd feladtam a hirdetéseket. Volt egy pár hívása, de annak ellenére, hogy feltettem képet és a szövegbe írtam, hogy cirmos, fehéret szerettek volna, vagy fajtatisztát vagy valami mást, mint, ami kiscica volt. Annyi idő telt, hogy a nevet nem kapott macska Kiscica maradt.
Most leírhatnám, hogy a befogadott élőlények hálájával viszonozta megmentését, de mielőtt hamis elképzelésbe ringatnám az olvasókat, nem minden befogadott élőlény becsüli meg az új lehetőséget. Kiscicára inkább azt írnám, hogy tudatában volt lehetetlen helyzetével és engem tényleg úgy fogadott el, mint megmentője. Ennek köszönhetően tényleg az igazi hálás, lelkes macseszok közé tartozik. Ritkán megy el itthonról és minden tevékenységünkbe becsatlakozik. Még a kutyakiképzésbe is. Annyira lelkes, hogy úgy éreztem megosztom veletek is…Kiscicát, aki még a kutyás képzési feladatokat is megcsinálja.

Print Friendly