Beszéled a kutya nyelvet?

Szociális képességek, finommotorika, nagymozgás, kognitív képességek…és így tovább. Gyógypedagógusként mindig képességterületekben, szükségletekben, fejlődési szintekben gondolkodom. Ezért is gondoltam arra, hogy a kutyakiképzés az nem a legjobb szó a kutyákkal való kapcsolatépítésre.  Hiszen, ha mégis úgy döntünk, hogy kutyaiskolába fogunk járni, akkor azt hisszük, hogy vezényszavak hatására jól irányítható kutyát fogunk kapni.

Nos, véleményem szerint a kutyakiképzés a kapcsolatépítéssel kezdődik. Megtanulunk és megtanítjuk a kutyát a közös nyelvre, ami talán a nyelvtanulással hasonlítható össze. Mivel mi nagyon értelmes lényeknek valljuk magunkat, tegyük fel, hogy már tudunk kutyául, ezért éppen a mi feladatunk az, hogy a kutyát beillesszük a mi társadalmunkba és megtanítsuk emberül. Az a kutya, akinek jó nyelvtanára volt nagyon jól boldogul az emberei társadalomban.

De nézzük a másik szemszögből, az ember kapcsolatát a kutyával a mai rendszerben. Nemrég láttam  egy hölgykíséretben lévő három gyermekes kerékpáros gyermekcsapat találkozását egy területen kint lévő kutyával. A hölgy feltűnően hangos rikácsolására lettem figyelmes. Ahogy néztem a kis csapatot, kezdetben azt hittem, hogy a gyermekek kontrollálása borította ki a hölgyet. Aztán rájöttem, hogy nem. A vezető irányította a csapatot a veszélyes helyzetben. A kutya pedig a legértetlenebb barátságos pózban állt a biztonságos távolságban. Ki volt a veszélyforrás? Hát a kint lévő kutya.

Nézhetnénk ezt a jelenetet egy ténylegesen pánikba került, agresszív viselkedésű kutyával. Azt hiszem nem kell fejtegetnem a végkifejletet egy magas hangon kiabáló  mozgásban lévő személy találkozása kapcsán. De nem is ez szomorít el igazán, hanem az, hogy három gyermek ezt a mintát kapja.  Ezek a gyermekek sem fognak semmit tudni a kutya ösztönös viselkedéséről, kommunikációjáról, igényéről és szükségleteiről.

Print Friendly